4.rész

Annyira köszönöm a 2 kommentet!^^Nem fogom befejezni a blogot mert látom,hogy valakik szeretik!2 komment után jön az 5.rész..:3

A fülemhez emeltem a telefont és halkan beleszóltam.
-Mandy?-kérdeztem
-Beca!Te meg mi a jó istent csinálsz?Anya mondta,hogy megszöktél otthonról!Mégis mit képzelsz?-kiabálta le a fejem.Bevallom,kicsit jó érzés volt hallani a hangját már napok óta nem hallottam.-Itt vagy?Válaszolj!
-Azt nem mesélte,hogy tudom a hülye titkotokat?Tudom,hogy te vagy az anyám!-a szavak csak úgy jöttek kifelé a számon,nem így akartam neki mondani.Nem szólt bele a telefonba letette,még csak el sem köszönt tőlem.
-Rohadj meg!-ordítottam végül.A telefont meg csak ledobtam az ágyra.Később Harry sétálgatott hozzám.
-Mi a helyzet?-kérdezte és közben hátulról átölelt.Nagyon aranyos volt ő az egyetlen ember,aki megérti,hogy most mi játszódik le a fejemben.
-Semmi,letette mielőtt megkérdeztem volna,hogy hol is van.Mindent elcsesztem,hogy lehetek ilyen szerencsétlen?-kérdeztem szinte sírva.Harry elém lépett és megfogta a két vállam,majd mélyen a szemembe nézett.
-Te nem vagy szerencsétlen!Te egy csodálatos lány vagy!-és megcsókolt.Nem tudtam rá mit mondani,csak mosolyogtam.
-Most én elmegyek kiszellőztetem a fejem,tudod már egy kicsit izgulok a fellépés miatt,addig pihend ki magad.Utána pedig elmehetnénk valahova csak ketten.-kacsintott rám,majd fogta a kabátját és eltűnt.
Volt egy kis időm ezért úgy gondoltam lezuhanyzok.Nagyon jó érzés volt ahogy a meleg víz átjárja a testem.Amikor végeztem,gondoltam veszek fel valami normális ruhát,mert ha Harry megérkezik úgy is elmegyünk valahova.Nagyon ok ideig válogattam,amíg megtaláltam a tökéletes ruhát.Egy gyönyörű zöld színű ruha,egyszerű barna övvel.A kedvencem!Gyorsan felkaptam és vártam,vártam és vártam,majd előkaptam a naplómat:
Hát itt vagyok,de hol lehet Harry?Aggódom érte.Izgulok a fellépése végett.Na és Mandy...ő hol lehet?-írtam e sorokat már kissé nyugtalanul...

                                                                 *Harry*
Csendesen sétálgattam az utcán,csak a holnap utáni meghallgatáson járt az eszem.Vajon elég jó a hangom ahhoz,hogy be kerüljek?Vagy hiába utaztam ide?És ott van szegény Beca is.Meg kell keresni a nővérét vagyis az anyját.Úgy gondoltam most már a szálloda felé kéne vennem az irányt.Kezdett besötétedni így csak jobban szedtem a lábam.Épp fordultam be az egyik utcába,amikor megpillantottam egy lányt aki az utcán lévő padon ült és sírt.Már teljesen besötétedett ezért nem láttam az arcát.Csendben odamentem és leültem mellé.
-Baj van?-kérdeztem együtt érzően.
-Nem,csak...-a fejét hirtelen felém fordította.
-Mandy?-álltam fel a padról és néztem rá értetlenül.
-Harry?-kérdezett vissza és ő is felállt.

3.rész

Meghoztam a 3. részt.Sajnos elég kevés visszajelzést kapok,ha az 5.rész-ig nem lesz újabb komment vagy feliratkozó kénytelen leszek a blogot BEFEJEZNI....
xx


...Kiderült,hogy a nővérem az anyám.Váratlan fordulat,az egész életem egy nagy hazugság!...-fejeztem be reggel indulás előtt ezeket a sorokat naplómban.Az anyám,vagyis akit anyámnak hittem egész nyomorult életemben nem is tudja mire készülök.Pedig elmegyek..!Csak az a fontos számomra,hogy az igazi anyám végre megmondja mi is ez az egész.
Épp hogy bepakoltam amikor egy autó dudált a ház előtt.Kinéztem az ablakomon és láttam,hogy Harry autója az.Intettem neki,azt jelezve,hogy már rohanok le.Felkaptam a bőröndöm és mint akit kilőttek,száguldottam le a lépcsőn.Utamat kifelé csak "anyám" zavarta meg.
-Hova mész?Mit képzelsz magadról?Azonnal vidd fel a cuccodat!Te nem mész sehova!-ordítozta utánam.
Én,mint aki meg sem hallotta futottam kifelé.Harry egy puszival köszöntött.A csomagjaimat gondosan behelyezte a csomagtartóba és már indultunk is.Az autóba nem volt túl jó hangulatom.Hazz éppen kávét szürcsölgetett amikor megkérdezte mi a baj.
-Csak az a rohadt életem!-mondtam.
-Mi történt?-kérdezte
-Csak annyi,hogy kiderült az egész életem egy hazugság!A nővérem az anyám!-sírtam el magam.
Harry kiköpte a kávét és hirtelen fékezett egy nagyot.
-Hogy mi!?-nézett rám értetlenül
-Pff..nekem is ez volt a reakcióm..-hajtottam le a fejem
-Nagyon sajnálom..-fejezte be a beszélgetést.
Az egész út némán telt.Végre odaértünk a reptérre.Szerencsénk volt mert 10 percen belül indult is a gépünk.

Mikor megérkeztünk,Harryvel fogtunk egy taxit és egy szálloda felé vettük az irányt.Kivettünk egy tágas és otthonos szobát.Egyből beleszerettem,nagyon kifinomult volt.A fal enyhén szürkés árnyalatú,a bútorok fehérek és középen egy nagy francia ágy,ami szintén fehér volt és szürke takaró meg párna díszítette.
-Ez megfelel egy darabig!-tette le elégedetten a csomagokat Hazza.
-Igen,megfelel.-motyogtam
-Még mindig ez "ki az igazi anyád" ügy?-lépett oda hozzám
-Ühüm-bólogattam mint valami hülye.
Szorosan magához ölelt,és azt suttogta a fülemhez:Nem lesz semmi baj,én mindig melletted leszek!
Szavai hallatán könnycseppek csordultak a szememből.Csak ölelkeztünk és ölelkeztünk aztán heves csókolózásba kezdtünk.Az egészet csak a telefonom csörgése zavarta meg.Rápillantottam a kijelzőre,Mandy hívott.

2.rész

...Életemben először féltem Mandy-t,biztos valami butaságot fog csinálni....-fejeztem be e sorokat a naplómban amikor megfordult a fejemben,hogy talán még nem indult el és utána mehetnék.Lementem a nappaliba amikor egy cetlit találtam az asztalon:
"Elmegyek innen örökre,és beteljesítem az ÁLMOMAT,szeretlek anyu kérlek vigyázz a lányomra"
Ezeket olvasva kiesett a cetli a kezemből,mi lehet a nővérem álma?És van egy gyereke?Hol van most?Nem hittem el,ahogy azt sem,hogy tényleg elmegy...Szóltam gyorsan anyunak akinek könnycseppek csordultak ki a szeméből a hír hallatán.
-Beca,most menj fel a szobádba egyedül szeretnék maradni...-utasított anyukám.
Felmentem szótlanul a szobámba,de azért még egyszer visszanéztem és láttam,hogy anyu sír..Rettenetes látvány volt.Amikor felértem megcsörrent a telefonom.Harry volt az.Nem tudtam mit akar ilyen későn.
-Szia-köszöntem
-Szia,most azonnal találkozzunk a parkban!-és lecsapta a telefont-
Rögtön elindultam a parkba.Megpillantottam Harryt,nagyon zaklatottnak tűnt.
-Szia Drágám!-köszöntött egy puszival
-Drágám??-kérdeztem
-Hát nem te vagy a barátnőm?-kérdezte egy rossz fiús mosollyal.
-Őőőő...de?-válaszoltam és leültünk egy padra
-Na jó,Beca én nagyon szeretlek,de van egy rossz hírem...-vette komolyra a figurát
-Még egy rossz hír?Nem elég,hogy a nővérem elment valóra váltani az "álmát" és kiderült,hogy van egy gyereke,de még te is?!
-Nagyon sajnálom..-és magához ölelt.
-De ez nem segít!-mondtam Harrynek
-Én is az álmomat szeretném valóra váltani.Tudod van az az x faktor...oda jelentkeztem és ezért elutazok egy kis időre és boldog lennék ha velem jönnél...
-Harry!Te egy zseni vagy!Már tudom,hogy hova ment a nővérem...mikor is indul az a gép?Feltétlenül el kell mennem.-és hosszasan megcsókoltam.
Mindig tudtam,hogy Mandy énekes akar lenni,csakis odamehetett.Gyönyörű a hangja.
-Holnap reggel indulunk!-mondta Hazz
-Jó én akkor megyek is pakolni.Eljönnél értem reggel?
-Persze.Akkor megyek én is reggel találkozunk.Szia!
Rohantam hazáig,hogy elmondjam anyunak a jó hírt.Amikor hazaértem egyből letámadtam.
-Anyu!Tudom hova ment Mandy!-köszöntöttem boldogan.
-Én is tudom jól...-hajtotta le a fejét.
-Miért talán felhívott vagy mi?-kérdeztem meglepődötten
-Nem!Mindig is tudtam,hogy ez az álma,de most másról van szó!Ülj le..
-Jó..de mi van.?-kérdeztem csodálkozva
-Beca,te vagy Mandy gyereke!Ő az anyád!-mondta
-H-hogy mi?ez,ez nem lehet...ő nem!Kérlek most hagyj!
Felrohantam a szobámba zokogva.Teljesen összezavarodtam....Ez most mi?Nem értem....

1.rész

Nagyon köszönöm az egy kommentet és most itt van az 1. rész..:))Ja és még egy dolog:Ebben a blogban HARRY MÉG NEM HÍRES...remélem,hogy még több komment és feliratkozó lesz..:')


-Szia Harry!Már nagyon vártalak..!-mondtam nagy örömömben.
-Szia Beca!Akkor indulhatunk?-kérdezte
-Persze.Anyu majd jövök szia!!-kiáltottam és már csaptam is be magam után az ajtót.
A séta először kínos volt mert egyikünk sem szólalt meg,de aztán Harry kérdezgetett.
-Na és a te nővéred Mandy?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam rá.
-Elég szép lány.Hány év van köztetek?-mondta mosolyogva.
-15.Hát igen,ő Mandy-hajtottam le a fejem kicsit elbizonytalanodva,hisz tudom,hogy a nővérem kiszemeltje is Harry szóval ő nem is tud a találkozónkról.
-Nem tűnik olyan öregnek.De nem olyan szép mint te!És amúgy is mit akar tőlem egy vén tyúk?-Harry megállt és lassan a szemembe nézett.
-Komolyan?Ilyet még egy fiú sem mondott nekem.-pirultam el és nem tudtam hova nézzek.
-Ne légy ilyen a nővéred miatt,hidd te is vagy olyan mint ő..!-húzott magához közelebb.
-Lehet benne valami igazság,de...-Harry félbeszakított egy csókkal.
-Beca én szeretlek!-ölelt magához Harry.
-Ne haragudj de most mennem kell.-engedtem el és hazafelé vettem az irányt.
Egész úton azon gondolkoztam amit Harry mondott és kicsit bűntudatom volt a csók miatt.Beértem az ajtón és azonnal felrohantam a szobámba.
Ez a mai nap egyszerűen mesés volt.De félek...-írtam e sorokat amikor a nővérem berontott a szobámba.
-Mit képzelsz magadról te pasilopkodó kis nyomorék?Miért akarsz nekem ekkora fájdalmat okozni?-ordibálta.
-Figyelj Mandy!Én ezt befejeztem!Többet nem hagyom,hogy ezt csináld velem!-tört ki belőlem.
-Hát jó!..-és becsapta maga után az ajtót.
Remélem nem csinál semmi hülyeséget.De végre megmondhattam,hogy mit érzek.

Már egy óra eltelt és nem jött vissza Mandy,éreztem,hogy bocsánatot kéne kérnem.Kimentem a szobámból és lassan az ajtaja felé vettem az irányt.Bekopogtam és nem válaszolt senki ezért bementem magamtól.Amikor benyitottam ledöbbentem.A nővérem a bőröndjébe pakolászott.
-Te meg mit művelsz?-vontam kérdőre.
-Elmegyek!Örökre!
-De..!Ne haragudj azokért amiket mondtam!Ne menj el!-mondtam sírva
-Utállak!Te nem vagy a húgom!-és elment.örökre.
Egész este ez a mondat járt a fejemben:Te nem vagy a húgom.Ezt vajon hogy érette?Utána kell mennem.Csak tudnám,hogy hova megy.

Bevezetés

Sziasztok!Most indítottam ezt a blogot pár kommentnek és feliratkozónak nagyon örülnék..:))
Már 1 komment után ki is teszem az új részt!Jó olvasást..:)

                                                             Bevezetés

...miért ilyen velem az élet?Miért ilyen velem mindenki?Főként a nővérem...Mandy.Csak tudnám,hogy mit és hol rontottam el.-fejeztem be a sorokat naplómban amikor dörömböltek a szobám ajtaján.
-Ki az?-kérdeztem,attól félve,hogy a nővérem lesz az.
-Hát ki lenne?Én..!Engedj már be te nyomorék..!-dörömbölt,mintha ki akarná ütni az ajtót.
-Nyitom!-ugrottam fel ágyamról és nyitottam is ajtót.
-Na és akkor most mesélj csak..!Miért vetted el a pink felsőmet!?-förmedt rám.
-Ne haragudj..Csak nekem alig van valami ruhám és gondoltam egy alkalommal nem bánnád,amúgy sem használod.-magyarázkodtam.De hiába,ő az elkényeztetett kis hercegnő,aki naponta új ruhát kap és én vagyok az aki egy évben talán egyszer.De az én családom nem ért meg engem.
-Áhh hagyjuk..!!-fogta magát és eltűnt a szobámból.
Hogy ez mire volt jó??Én sem tudom,ő csak magától ilyen.Itthon mindenki letojja a fejemet akárcsak suliban,csak annyi,hogy ott gúnyolnak,lökdösnek..stb.mint minden hozzám hasonló csendes lányt.Már megszoktam ezt a bánásmódot.A naplóm maradt nekem,neki mindent elmondhatok mintha egy legjobb barát lenne.

*Másnap suliba*
...Semmi nem változott,csak itt vagyok a folyosón.Csoda!Ma még nem gúnyolt ki senki...remélem így is marad...-épphogy befejeztem amikor pár "menőbb" lány kikapta a kezemből a naplót és azzal dobálóztak.Már csak ez kellett..Amikor megunták,akkor ledobták csak úgy a földre,nagy balszerencsémre kihullottak belőle a lapok és szedhettem őket össze.A lapokért nyúltam volna amikor a kezembe ütközött valaki másnak a keze.Felnéztem és egy zöldeskék szempárt pillantottam meg.Ijedtemben felálltam.
-Szia.Harry vagyok.Ezeket azt hiszem elejtetted.-nyújtotta a lapokat.Tudtam,hogy ki ő.Mindenki ismeri mert a suli szívtiprója.
-Én Beca vagyok.-mondtam szép lassan.Elvesztem tekintetében,gyönyörű volt.
-Délután elrabolhatlak egy sétára?-kérdezte
Nem tudtam,hogy mit csináljak hirtelen örömömben.Életem talán legszebb perce.Még szép,hogy rávágtam az igent.Ezt az egészet csak a suli csengő zavarta meg.

*délután*
...Életem legszebb délutánja áll előttem,Harry Styles-el megyek sétálni...-épphogy befejeztem amikor anyukám nyitott be.
-Kicsim!Valami Harry nevű fiú vár.-összerezzentem a gondolattól,hogy itt az idő.
-Azonnal megyek!-kiáltottam amikor anyukám már ment le a lépcsőn.Hát felvettem az egyetlen normális göncömet és rohantam le.