Nagyon köszönöm az egy kommentet és most itt van az 1. rész..:))Ja és még egy dolog:Ebben a blogban HARRY MÉG NEM HÍRES...remélem,hogy még több komment és feliratkozó lesz..:')
-Szia Harry!Már nagyon vártalak..!-mondtam nagy örömömben.
-Szia Beca!Akkor indulhatunk?-kérdezte
-Persze.Anyu majd jövök szia!!-kiáltottam és már csaptam is be magam után az ajtót.
A séta először kínos volt mert egyikünk sem szólalt meg,de aztán Harry kérdezgetett.
-Na és a te nővéred Mandy?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam rá.
-Elég szép lány.Hány év van köztetek?-mondta mosolyogva.
-15.Hát igen,ő Mandy-hajtottam le a fejem kicsit elbizonytalanodva,hisz tudom,hogy a nővérem kiszemeltje is Harry szóval ő nem is tud a találkozónkról.
-Nem tűnik olyan öregnek.De nem olyan szép mint te!És amúgy is mit akar tőlem egy vén tyúk?-Harry megállt és lassan a szemembe nézett.
-Komolyan?Ilyet még egy fiú sem mondott nekem.-pirultam el és nem tudtam hova nézzek.
-Ne légy ilyen a nővéred miatt,hidd te is vagy olyan mint ő..!-húzott magához közelebb.
-Lehet benne valami igazság,de...-Harry félbeszakított egy csókkal.
-Beca én szeretlek!-ölelt magához Harry.
-Ne haragudj de most mennem kell.-engedtem el és hazafelé vettem az irányt.
Egész úton azon gondolkoztam amit Harry mondott és kicsit bűntudatom volt a csók miatt.Beértem az ajtón és azonnal felrohantam a szobámba.
Ez a mai nap egyszerűen mesés volt.De félek...-írtam e sorokat amikor a nővérem berontott a szobámba.
-Mit képzelsz magadról te pasilopkodó kis nyomorék?Miért akarsz nekem ekkora fájdalmat okozni?-ordibálta.
-Figyelj Mandy!Én ezt befejeztem!Többet nem hagyom,hogy ezt csináld velem!-tört ki belőlem.
-Hát jó!..-és becsapta maga után az ajtót.
Remélem nem csinál semmi hülyeséget.De végre megmondhattam,hogy mit érzek.
Már egy óra eltelt és nem jött vissza Mandy,éreztem,hogy bocsánatot kéne kérnem.Kimentem a szobámból és lassan az ajtaja felé vettem az irányt.Bekopogtam és nem válaszolt senki ezért bementem magamtól.Amikor benyitottam ledöbbentem.A nővérem a bőröndjébe pakolászott.
-Te meg mit művelsz?-vontam kérdőre.
-Elmegyek!Örökre!
-De..!Ne haragudj azokért amiket mondtam!Ne menj el!-mondtam sírva
-Utállak!Te nem vagy a húgom!-és elment.örökre.
Egész este ez a mondat járt a fejemben:Te nem vagy a húgom.Ezt vajon hogy érette?Utána kell mennem.Csak tudnám,hogy hova megy.
2013. június 6., csütörtök
2013. június 5., szerda
Bevezetés
Sziasztok!Most indítottam ezt a blogot pár kommentnek és feliratkozónak nagyon örülnék..:))
Már 1 komment után ki is teszem az új részt!Jó olvasást..:)
Bevezetés
...miért ilyen velem az élet?Miért ilyen velem mindenki?Főként a nővérem...Mandy.Csak tudnám,hogy mit és hol rontottam el.-fejeztem be a sorokat naplómban amikor dörömböltek a szobám ajtaján.
-Ki az?-kérdeztem,attól félve,hogy a nővérem lesz az.
-Hát ki lenne?Én..!Engedj már be te nyomorék..!-dörömbölt,mintha ki akarná ütni az ajtót.
-Nyitom!-ugrottam fel ágyamról és nyitottam is ajtót.
-Na és akkor most mesélj csak..!Miért vetted el a pink felsőmet!?-förmedt rám.
-Ne haragudj..Csak nekem alig van valami ruhám és gondoltam egy alkalommal nem bánnád,amúgy sem használod.-magyarázkodtam.De hiába,ő az elkényeztetett kis hercegnő,aki naponta új ruhát kap és én vagyok az aki egy évben talán egyszer.De az én családom nem ért meg engem.
-Áhh hagyjuk..!!-fogta magát és eltűnt a szobámból.
Hogy ez mire volt jó??Én sem tudom,ő csak magától ilyen.Itthon mindenki letojja a fejemet akárcsak suliban,csak annyi,hogy ott gúnyolnak,lökdösnek..stb.mint minden hozzám hasonló csendes lányt.Már megszoktam ezt a bánásmódot.A naplóm maradt nekem,neki mindent elmondhatok mintha egy legjobb barát lenne.
*Másnap suliba*
...Semmi nem változott,csak itt vagyok a folyosón.Csoda!Ma még nem gúnyolt ki senki...remélem így is marad...-épphogy befejeztem amikor pár "menőbb" lány kikapta a kezemből a naplót és azzal dobálóztak.Már csak ez kellett..Amikor megunták,akkor ledobták csak úgy a földre,nagy balszerencsémre kihullottak belőle a lapok és szedhettem őket össze.A lapokért nyúltam volna amikor a kezembe ütközött valaki másnak a keze.Felnéztem és egy zöldeskék szempárt pillantottam meg.Ijedtemben felálltam.
-Szia.Harry vagyok.Ezeket azt hiszem elejtetted.-nyújtotta a lapokat.Tudtam,hogy ki ő.Mindenki ismeri mert a suli szívtiprója.
-Én Beca vagyok.-mondtam szép lassan.Elvesztem tekintetében,gyönyörű volt.
-Délután elrabolhatlak egy sétára?-kérdezte
Nem tudtam,hogy mit csináljak hirtelen örömömben.Életem talán legszebb perce.Még szép,hogy rávágtam az igent.Ezt az egészet csak a suli csengő zavarta meg.
*délután*
...Életem legszebb délutánja áll előttem,Harry Styles-el megyek sétálni...-épphogy befejeztem amikor anyukám nyitott be.
-Kicsim!Valami Harry nevű fiú vár.-összerezzentem a gondolattól,hogy itt az idő.
-Azonnal megyek!-kiáltottam amikor anyukám már ment le a lépcsőn.Hát felvettem az egyetlen normális göncömet és rohantam le.
Már 1 komment után ki is teszem az új részt!Jó olvasást..:)
Bevezetés
...miért ilyen velem az élet?Miért ilyen velem mindenki?Főként a nővérem...Mandy.Csak tudnám,hogy mit és hol rontottam el.-fejeztem be a sorokat naplómban amikor dörömböltek a szobám ajtaján.
-Ki az?-kérdeztem,attól félve,hogy a nővérem lesz az.
-Hát ki lenne?Én..!Engedj már be te nyomorék..!-dörömbölt,mintha ki akarná ütni az ajtót.
-Nyitom!-ugrottam fel ágyamról és nyitottam is ajtót.
-Na és akkor most mesélj csak..!Miért vetted el a pink felsőmet!?-förmedt rám.
-Ne haragudj..Csak nekem alig van valami ruhám és gondoltam egy alkalommal nem bánnád,amúgy sem használod.-magyarázkodtam.De hiába,ő az elkényeztetett kis hercegnő,aki naponta új ruhát kap és én vagyok az aki egy évben talán egyszer.De az én családom nem ért meg engem.
-Áhh hagyjuk..!!-fogta magát és eltűnt a szobámból.
Hogy ez mire volt jó??Én sem tudom,ő csak magától ilyen.Itthon mindenki letojja a fejemet akárcsak suliban,csak annyi,hogy ott gúnyolnak,lökdösnek..stb.mint minden hozzám hasonló csendes lányt.Már megszoktam ezt a bánásmódot.A naplóm maradt nekem,neki mindent elmondhatok mintha egy legjobb barát lenne.
*Másnap suliba*
...Semmi nem változott,csak itt vagyok a folyosón.Csoda!Ma még nem gúnyolt ki senki...remélem így is marad...-épphogy befejeztem amikor pár "menőbb" lány kikapta a kezemből a naplót és azzal dobálóztak.Már csak ez kellett..Amikor megunták,akkor ledobták csak úgy a földre,nagy balszerencsémre kihullottak belőle a lapok és szedhettem őket össze.A lapokért nyúltam volna amikor a kezembe ütközött valaki másnak a keze.Felnéztem és egy zöldeskék szempárt pillantottam meg.Ijedtemben felálltam.
-Szia.Harry vagyok.Ezeket azt hiszem elejtetted.-nyújtotta a lapokat.Tudtam,hogy ki ő.Mindenki ismeri mert a suli szívtiprója.
-Én Beca vagyok.-mondtam szép lassan.Elvesztem tekintetében,gyönyörű volt.
-Délután elrabolhatlak egy sétára?-kérdezte
Nem tudtam,hogy mit csináljak hirtelen örömömben.Életem talán legszebb perce.Még szép,hogy rávágtam az igent.Ezt az egészet csak a suli csengő zavarta meg.
*délután*
...Életem legszebb délutánja áll előttem,Harry Styles-el megyek sétálni...-épphogy befejeztem amikor anyukám nyitott be.
-Kicsim!Valami Harry nevű fiú vár.-összerezzentem a gondolattól,hogy itt az idő.
-Azonnal megyek!-kiáltottam amikor anyukám már ment le a lépcsőn.Hát felvettem az egyetlen normális göncömet és rohantam le.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)