Bevezetés

Sziasztok!Most indítottam ezt a blogot pár kommentnek és feliratkozónak nagyon örülnék..:))
Már 1 komment után ki is teszem az új részt!Jó olvasást..:)

                                                             Bevezetés

...miért ilyen velem az élet?Miért ilyen velem mindenki?Főként a nővérem...Mandy.Csak tudnám,hogy mit és hol rontottam el.-fejeztem be a sorokat naplómban amikor dörömböltek a szobám ajtaján.
-Ki az?-kérdeztem,attól félve,hogy a nővérem lesz az.
-Hát ki lenne?Én..!Engedj már be te nyomorék..!-dörömbölt,mintha ki akarná ütni az ajtót.
-Nyitom!-ugrottam fel ágyamról és nyitottam is ajtót.
-Na és akkor most mesélj csak..!Miért vetted el a pink felsőmet!?-förmedt rám.
-Ne haragudj..Csak nekem alig van valami ruhám és gondoltam egy alkalommal nem bánnád,amúgy sem használod.-magyarázkodtam.De hiába,ő az elkényeztetett kis hercegnő,aki naponta új ruhát kap és én vagyok az aki egy évben talán egyszer.De az én családom nem ért meg engem.
-Áhh hagyjuk..!!-fogta magát és eltűnt a szobámból.
Hogy ez mire volt jó??Én sem tudom,ő csak magától ilyen.Itthon mindenki letojja a fejemet akárcsak suliban,csak annyi,hogy ott gúnyolnak,lökdösnek..stb.mint minden hozzám hasonló csendes lányt.Már megszoktam ezt a bánásmódot.A naplóm maradt nekem,neki mindent elmondhatok mintha egy legjobb barát lenne.

*Másnap suliba*
...Semmi nem változott,csak itt vagyok a folyosón.Csoda!Ma még nem gúnyolt ki senki...remélem így is marad...-épphogy befejeztem amikor pár "menőbb" lány kikapta a kezemből a naplót és azzal dobálóztak.Már csak ez kellett..Amikor megunták,akkor ledobták csak úgy a földre,nagy balszerencsémre kihullottak belőle a lapok és szedhettem őket össze.A lapokért nyúltam volna amikor a kezembe ütközött valaki másnak a keze.Felnéztem és egy zöldeskék szempárt pillantottam meg.Ijedtemben felálltam.
-Szia.Harry vagyok.Ezeket azt hiszem elejtetted.-nyújtotta a lapokat.Tudtam,hogy ki ő.Mindenki ismeri mert a suli szívtiprója.
-Én Beca vagyok.-mondtam szép lassan.Elvesztem tekintetében,gyönyörű volt.
-Délután elrabolhatlak egy sétára?-kérdezte
Nem tudtam,hogy mit csináljak hirtelen örömömben.Életem talán legszebb perce.Még szép,hogy rávágtam az igent.Ezt az egészet csak a suli csengő zavarta meg.

*délután*
...Életem legszebb délutánja áll előttem,Harry Styles-el megyek sétálni...-épphogy befejeztem amikor anyukám nyitott be.
-Kicsim!Valami Harry nevű fiú vár.-összerezzentem a gondolattól,hogy itt az idő.
-Azonnal megyek!-kiáltottam amikor anyukám már ment le a lépcsőn.Hát felvettem az egyetlen normális göncömet és rohantam le.