1.rész

Nagyon köszönöm az egy kommentet és most itt van az 1. rész..:))Ja és még egy dolog:Ebben a blogban HARRY MÉG NEM HÍRES...remélem,hogy még több komment és feliratkozó lesz..:')


-Szia Harry!Már nagyon vártalak..!-mondtam nagy örömömben.
-Szia Beca!Akkor indulhatunk?-kérdezte
-Persze.Anyu majd jövök szia!!-kiáltottam és már csaptam is be magam után az ajtót.
A séta először kínos volt mert egyikünk sem szólalt meg,de aztán Harry kérdezgetett.
-Na és a te nővéred Mandy?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam rá.
-Elég szép lány.Hány év van köztetek?-mondta mosolyogva.
-15.Hát igen,ő Mandy-hajtottam le a fejem kicsit elbizonytalanodva,hisz tudom,hogy a nővérem kiszemeltje is Harry szóval ő nem is tud a találkozónkról.
-Nem tűnik olyan öregnek.De nem olyan szép mint te!És amúgy is mit akar tőlem egy vén tyúk?-Harry megállt és lassan a szemembe nézett.
-Komolyan?Ilyet még egy fiú sem mondott nekem.-pirultam el és nem tudtam hova nézzek.
-Ne légy ilyen a nővéred miatt,hidd te is vagy olyan mint ő..!-húzott magához közelebb.
-Lehet benne valami igazság,de...-Harry félbeszakított egy csókkal.
-Beca én szeretlek!-ölelt magához Harry.
-Ne haragudj de most mennem kell.-engedtem el és hazafelé vettem az irányt.
Egész úton azon gondolkoztam amit Harry mondott és kicsit bűntudatom volt a csók miatt.Beértem az ajtón és azonnal felrohantam a szobámba.
Ez a mai nap egyszerűen mesés volt.De félek...-írtam e sorokat amikor a nővérem berontott a szobámba.
-Mit képzelsz magadról te pasilopkodó kis nyomorék?Miért akarsz nekem ekkora fájdalmat okozni?-ordibálta.
-Figyelj Mandy!Én ezt befejeztem!Többet nem hagyom,hogy ezt csináld velem!-tört ki belőlem.
-Hát jó!..-és becsapta maga után az ajtót.
Remélem nem csinál semmi hülyeséget.De végre megmondhattam,hogy mit érzek.

Már egy óra eltelt és nem jött vissza Mandy,éreztem,hogy bocsánatot kéne kérnem.Kimentem a szobámból és lassan az ajtaja felé vettem az irányt.Bekopogtam és nem válaszolt senki ezért bementem magamtól.Amikor benyitottam ledöbbentem.A nővérem a bőröndjébe pakolászott.
-Te meg mit művelsz?-vontam kérdőre.
-Elmegyek!Örökre!
-De..!Ne haragudj azokért amiket mondtam!Ne menj el!-mondtam sírva
-Utállak!Te nem vagy a húgom!-és elment.örökre.
Egész este ez a mondat járt a fejemben:Te nem vagy a húgom.Ezt vajon hogy érette?Utána kell mennem.Csak tudnám,hogy hova megy.